A múlton való kesergés egyik alapvető része, hogy az ember felemlegeti, hogy például mennyivel jobb zenék születtek, és bárcsak ott lehetett volna igazán közel mondjuk a Revolver, a Number of the Beast, a Reign in Blood vagy a London Calling születésénél. A múlton való kesergés nekem mostanában egyébként is hobbim, egy egész cikket szenteltem a stadionrockzene szép lassú szomorú kimúlásának, utána még egy Rolling Stones-koncerten is keseregtem kicsit belül a gitárzene mai állapotáról, a lemezkritika műfaját pedig évek óta kerülöm, hiszen még csak igazán érdekes lemezeket is csak ritkán sodor elém az élet, azt a pár használhatót meg sokkal részletek
A rock- és metálrajongók teljesen kiborulnak attól, hogy idén minden egyes alkalommal leírom, hogy ennyire erős line up-ja talán még soha nem volt a Szigetnek, de attól a tény még tény marad. Elég csak például Kendrick Lamarra gondolni, akinél nagyobb rapsztár nincs ma a földön, de például az Arctic Monkeysra sem lehet még azt mondani, hogy leszállóágban lennének, még ha az új lemezük elég megosztó is lett (nekünk bejött). És akkor ott van Dua Lipa is, aki ugyan a mainstream pop egyik legnagyobb sztárja jelenleg, olyan gyors karrierrel, hogy tavaly még a Balaton Sound egyik kisebb színpadán lépett fel, jövőre pedig lehet akkora név lesz, hogy már részletek
