Műmosoly, heves bólogatás, látszólagos együttműködés, ál-harmónia. Idegesítő csendek, szurkálódó beszólások, áskálódás, intrika, szarkasztikus ugratás, tőr a szívbe. Hogy te mennyire nem érted a humort! Csak vicceltem, most miért fújod fel ennyire? Mindent túlreagálsz. Ferdítés, púderezés, halogatás, szétmálló adott szó, elpukkanó szappanbuborék álmok, etetés, ígérgetés, ellenérvek visszadobása, folytonos kibúvó keresés. részletek
Néha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes. részletek
A bakancslistám megvalósítható pontjai között előkelő helyen áll az étteremlátogatás egyedül. Régóta vágyom rá, hogy ellátogassak egy étterembe, ahol bármit választhatok kedvemre, úgy, annyit és azt ehetek, amennyit éppen szeretnék. Másik nagy vágyam egy, a francia filmekből ellopott pillanat: a reggeli napsütésben kint ücsörögni egy csendes kis kávézó teraszán, eszpresszót szürcsölgetve könyv, laptop, vagy bármiféle figyelemelterelő eszköz nélkül – egyedül, mintha magammal randevúznék. A fejemben már meg is fogalmazódtak a tényleges egyedüllét, a magammal randizás pozitív hatásai. részletek
Ha azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta). részletek
A csend körbe vesz, szinte érzem a nyakamon a szorítását, fullasztó hatalmát. Valaki felelete megment ettől az árnytól? Vagy magam keltettem életre ezt a lélekölő magányt, és én is ölhetem meg? Az én kerítésem fala túl magas, hogy ide ember sem téved, hogy megpróbálja megmászni? részletek
Mi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet. részletek
Ha azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta). részletek
Mi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet. részletek
Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van. részletek
A csend körbe vesz, szinte érzem a nyakamon a szorítását, fullasztó hatalmát. Valaki felelete megment ettől az árnytól? Vagy magam keltettem életre ezt a lélekölő magányt, és én is ölhetem meg? Az én kerítésem fala túl magas, hogy ide ember sem téved, hogy megpróbálja megmászni? részletek
Újra, és újra, ugyanaz a régi történet. Sok embertől azt hallom, hogy túl sokat várok el, és nem tudom ésszerűen nézni a dolgokat, ezért meg kell tanulnom, hogy valaki csak „elég jó”. Azonban úgy tűnik, hogy ezek az emberek nem értik, hogy nálam ez nem a tökéletességről szól. Soha nem is volt ilyen. Nincs szükségem tökéletességre. Nem kell, hogy valaki tökéletes legyen számomra, annyi is elég lenne, hogy mellettem legyen. részletek
Néha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes. részletek
A bakancslistám megvalósítható pontjai között előkelő helyen áll az étteremlátogatás egyedül. Régóta vágyom rá, hogy ellátogassak egy étterembe, ahol bármit választhatok kedvemre, úgy, annyit és azt ehetek, amennyit éppen szeretnék. Másik nagy vágyam egy, a francia filmekből ellopott pillanat: a reggeli napsütésben kint ücsörögni egy csendes kis kávézó teraszán, eszpresszót szürcsölgetve könyv, laptop, vagy bármiféle figyelemelterelő eszköz nélkül – egyedül, mintha magammal randevúznék. A fejemben már meg is fogalmazódtak a tényleges egyedüllét, a magammal randizás pozitív hatásai. részletek
