2019-04-18 16:01
Bújunk, dorombolunk, simogatunk és kényeztetünk, hol vadmacskák vagyunk, hol törleszkedő cicák, és legszívesebben öt percenként a szeretett férfi fülébe búgnánk, hogy jaj de szeretlek. Ő magához von, hosszan átölel, álmában is, öntudatlanul is, ezernyi mozdulat, megnyilvánulás súgja, hogy ő is, hát persze, hogy igen. Nekünk mégis a szó kell, hogy hosszan szemünkbe nézve kimondja a varázsszót végre, a megkésett vallomás pedig rajzolja csak szép szabályosra és satírozza pirosra a szívecskéket sziluettünk körül.
részletek