Talán csak most kezdem érteni, hogy ez sokkal egyszerűbb,hogy ez a valóságban nem is olyan bonyolult. Csak egyszerűen nem jön könnyen. Mert mind tudjuk, hogy létezik, csak mindig máshol keressük és néha a tévedés túl sok időt vesz el tőlünk, míg rájövünk, hogy az egyetlen megoldás, hogy nem sietünk. részletek
Lehet, hogy maradi vagyok, de szeretnék randevúkat, olyan filmeseket. A legelején azért még adjuk meg a módját. Kérlek, írj vagy cetliket vagy sms-t, annak megvan a maga hangulata. Nincs szükségem drága ajándékokra, sem luxusautóra, helyette őszinteségre és megbízhatóságra annál inkább. részletek
A személyiségünk megjelenésétől kezdve hozzánk tartozik, hogy kutatjuk a határainkat. Annyit tudunk beletenni egy kapcsolódásba, amennyit magunkból adni tudunk. Mindez attól válik függővé, hogy a viszontagságok során mennyi falat emeltünk magunk köré, és milyen mélyen vagyunk a saját világunkban. részletek
A tériszony, vagy más néven magasságiszony – latinul akrofóbia – a magastól való félelmet jelenti. Egy bizonyos fokig természetes reakcióként gondolunk rá, hiszen megakadályozza, hogy leugorjunk valamilyen nagyon magas helyről. részletek
Vannak emberek, akik kapcsolatból kapcsolatba ugrálnak. A hősszerelmesek, akik mindig nagyon mélyen szerelmesek (de most tényleg, ő más!), szenvednek, aztán vége, jön a mély zuhanás. Majd egy újabb se veled, se nélküled áldozattal, ugyanabban a szenvedős szerelemben élik ki perverziójukat. Vagyis a függést, a kapaszkodást, a "szerelmes vagyok a szerelembe" játékot. Na de kérem! Ez most teljesen más lesz! Vagy mégsem? részletek
Hidd el, én is vártam. Nagyon sokáig vártam. Egy idő után azonban már éreztem, hogy kimerülök. Láttam a saját szememben. Éreztem a szívem mélyén. Próbáltam megőrizni ezeket a titkokat, de egy idő után elengedtem. Elengedtem, amikor már a saját hangomban is hallottam a fájdalmamat. részletek
Minap megkérdeztem tőled, hogy: Mi az álmod? Percekig hallgattál és éreztem, ahogy felszabadulnak benned az elrejtett képek. Láttam tengert, a hullámokat, éreztem, ahogy fúj a szél és a tornácon ülünk pokrócba csavarva. Nézzük, ahogy a Nap a lábait belelógatja a habokba. Aztán leírtad. A tenger volt az. Majd újabb igazi csend után ezt mondtad: Ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem. részletek
Gyakorta lehet hallani, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, és bár gondolhatnánk, hogy ez csak egy afféle városi legenda, azonban sokkal inkább tudományos tény. Ennek rengeteg oka van, a fizikai, pszichikai, szociális, biológiai tulajdonságok közötti különbségekből fakadóan. részletek
Mi van akkor, ha nem lesz jobb? Hiszen annyi mindenben jó, annyi mindenért hálás lehetek. Szeretem úgy, ahogy van, és elfogadom a hibáit. Lehet, hogy nem tökéletes, de merem állítani, hogy az élet majdnem minden területén találkozni tud velem. Ezért jogosan teszem fel a kérdésem, hogy kellhet-e ennél több nekem? részletek
Könnyű, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt látod, hanem a mélyben húzódó parányi részleteket, amikhez talán csak akkor jutsz hozzá, ha csákánnyal indulsz neki a lelkem kibogozásának. részletek
Mélyen legbelül tudjuk, hogy mi az, ami igaz, ami helyes, és mi az ami nem jó sem nekünk, sem másoknak. Néha jobban hallgathatnánk erre a belső kis hangra, de nem mindegy, hogy ezek az ítéletek valóban önmagunk igazságából ered, vagy az elvárások talajában gyökereznek. Ha lelkednek hátat fordítasz, önmagadat taszítod el. részletek
Azt hihetné az ember, hogy a nőcsábászokat könnyű kiszúrni, mégis vannak olyan nők, akik újra meg újra beleszaladnak ebbe a csapdába. Balszerencse? Rossz családi minták? Tényleg csak a másikban van a hiba? Most megpróbálunk utánajárni, miért lehet, hogy valaki folyton csak hűtlen férfiakba botlik. részletek
Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt. részletek
Tudsz-e csukott szemmel a világban igazán körülnézni? Látni azt, amit tényleg látnod kell? Ki kell nyitnod a szemeidet, és megtisztítani a tekinteted. Ez pedig teljen annyi időbe, amennyibe kell, amennyi időre csak szükséged van. Mert tudod, mindig azt fogod hinni, hogy már tökéletesen látsz – aztán mindig rá fogsz eszmélni, hogy volt még hova tovább. És mindig, mindig lesz hova tovább. részletek
